Szinte hihetetlen, hogy már több mint  egy év eltelt, azóta a szeptember 25.-i nap óta, amikor Mariann és Peti kimondták egymásnak az igeneket.  Az első találkozón azonnal átjött az überlaza és közvetlen személyiségük, ami az esküvőjük napját is áthatotta, azonnal a szívembe zártam őket –boldog vagyok, hogy azóta is tartjuk a kapcsolatot. Ami a dekort illeti, Mariann mindenféleképpen szerette volna kihangsúlyozni a helyszín erdei adottságait, így lett végül a tematika az erdő, sok fával és virágokkal. 

A virágok kiválasztásánal ügyeltem arra, hogy az erdei “feeling” mellett, megmaradjon a romantikus hangulat is. Ezt úgy értem el, hogy sok rózsát, hortenziát használtunk, ugyanakkor olyan virágokat is beszereztem, amik inkább az érdekes textúrájukkal vagy mozgásukkal tettek hozzá a végeredményhez. Ilyen volt a scabiosa stellata, vagy a köles. Mivel szeptember volt, ezért sok-sok dália is megjelent a dekorációban. 

 A helyszín a budakeszi Wedding Wood volt. Ahogy a neve is súgallja: természetközeli helyszín, amely óriási zöld réten terül el, amit körben dús, zöldellő erdő határol. Még szarvast is láttunk ott az egyik helyszínbejárás során, szinte hihetetlen volt. 

Mivel inspirációként az erdő szolgált, ezért igyekeztem olyan anyagokat felhasználni ami előfordulhat egy erdőben. Ugyanakkor megtartottuk ízlésesnek és valahol romantikusnak is. Ilyen erdőt idéző dekorációs elem volt például a moha, a sok-sok fatörzs és faszelet, az agancs formájú gyertyatartó. Ezeket ellensúlyoztam egy kis arannyal, kőkaspókkal. Ami a papírneműket illeti, kraft papírt használtam, ami nagyon jól illik a rusztikusabb vagy éppenséggel naturálisabb dekorációkhoz. 

A főasztal dekorjánál az volt a menyasszony kérése, -szószerint idézem- “brutális” legyen. Azt hiszem minden dekoros füleinek zene ez a kérés. :))) Ezért terveztem dekorációt az asztalra, az asztal elé és még az asztal fölé is. Az asztal fölött lógó virágdekorációt direkt kezeletlen, még kérges falapra építettük fel, ami nem volt véletlen, hiszen minden részletnek harmónizálnia kell a dekorációban. Majd öten tettük fel, mivel elég nehéz is volt a sok növénytől, végeredmény minden erőfeszítést megért.

Az esküvő bővelkedett számtalan személyes részletben. Az egyik kedvencem az üdvözlőtábla volt, amit két dobverővel díszítettünk. A két dobverő a vőlegény édesapját hivatottak szimbolizálni, aki már nem lehetett köztük. Peti a virágos kitűzője mellé, egy dobverőt formájú kitűzőt kapott, amit a first look alatt a menyasszonya adott át neki, nem kevés meghatódott könnycseppet csalva ezzel Peti szemeibe.

A vendégek stílusosan, kis fakorongokra írt ültetőkártyát kaptak, az asztalok pedig moha és faszeletes dekorációt kaptak, a különlegességük az volt, hogy egyik sem egyezett meg teljesen. A ceremóniára szándékosan nem boldogságkaput terveztünk, hanem egy farönkökből és virágokból álló installációt. 

Egyedi elemként a pár egy Gin bar-t is kért, ahol díjnyertes mixer keverte a finomabbnál finomabb koktélokat, ehhez elkészítettünk egy itallapot is, ami harmonizált a többi papírneművel és természetesen ezt is mohával dekoráltuk. 

Az esküvőt megelőzően sajnos sok volt a bizonytalan gondolat mind a párban, mind pedig bennünk esküvői szolgáltatókban, hiszen javában zajlottak a lezárások, és újabb korlátozásokat jelentettek be, majdnem hogy napi szinten. Mariann, az esküvőszervező végig, nyugodt optimizmussal tartotta mindenkiben a lelket. Megérte, hiszen egy fergeteges hangulatú esküvő kerekedett belőle, amin nekem is volt szerencsém részt venni, a pár meghívásának jóvoltából.

Nem csak mint szolgáltató éreztem jól magam az esküvőjük szervezése és megalkotása során, hanem mint magánember is élveztem minden egyeztetést és az esküvővel járó munkát. 

Mariann a menyasszony így írt erről: