Shabby chic esküvő Etyeken -avagy a mi nagy napunk

Amikor 2 évvel ezelőtt lázasan készülődtem a saját esküvőmre, még nem gondoltam volna, hogy majd emiatt teljesen más fordulatot vesz az életem, vagyis életünk. 2016. augusztus 13.-án tartottuk az esküvőnket a Rókusfalvy Birtokon. Azóta szerencsénk volt több pár bizalmát is élvezni, és ránk bízták az esküvőjük dekorációjának kivitelezését.

De most csapjunk bele a mi történetünkbe. 🙂

Viktorral 2013-ban ismerkedtünk meg egy céges bulin, már három éve dolgoztunk ugyanannál a cégnél, de addig a napig egyszer sem elegyedtünk szóba. Azon a júniusi napon viszont ez megváltozott, egész este táncoltunk, majd kézen fogva sétáltunk haza a Duna parton, a napfelkeltében. Emlékszem, hogy már azon a nyáron tudtam, hogy ő lesz számomra az igazi.

A leánykérésre 2015-ben, Barcelonában került sor a tengerparton. Stílusosan ezt a helyszínt választotta, hiszen mind a ketten szeretünk utazni, imádjuk a tengerpartot, a napsütötte mediterrán országokat, többek között ez is összeköt minket, így én sem tudtam volna elképzelni más módját, hogy megkérje a kezemet. Miután hazatértünk rögtön belevágtunk a szervezésbe; a helyszín nem volt kérdéses. Az egész szervezési folyamatot ketten vittük, illetve -természetesen(?)- engem jobban lekötött ez az egész, és élveztem minden pillanatát. Bár Viktorra sem panaszkodom, mert ő is rendesen kivette a részét a készülődésből. A dekorációt illetően természetesen rögtön a Pinterest felé vettem az irányt. A helyszín, a ruha és a fotós mellett a dekorációra – és az általa megteremtett hangulatra helyeztem a legnagyobb hangsúlyt.  Végül a Rókusfalvy Birtok adottságait figyelembe véve, a franciás, shabby chic mellett döntöttünk, mint az esküvőnk fő stílusa.

Ezen a csapáson elindulva már könnyebben folytattuk a szervezést és a kellék beszerzést. A dekorációban kedvenc színeinket használtuk: szürke és fehér, ezt dobtuk fel egy kevés púder rózsaszínnel, ami főleg a virágokban jelent meg. Szerettük volna ha az egész esküvőt áthatotta volna a lazaság és a mindenféle erőlködés nélküli hangulat, ugyanezt akartunk megjeleníteni a dekorációban is. Azt hiszem -így két év távlatában is-, hogy sikerült ezt létrehoznunk. Számunkra az egyik legjobb érzés, hogy az elmúlt években még mindig számtalan pozitív visszajelzést kapunk az esküvőnkkel kapcsolatban a vendégektől.

Az esküvő napján korán keltünk, első utunk a templomba vezetett, hogy azt is feldíszítsük; mivel a polgárit már előző nap megejtettük, így eggyel kevesebb helyszínre kellett koncentrálnunk. A dekorálásban az unokanővérem, anyukám és természetesen a férjem segített. Nagyon élveztük, jó kedvűen bár kissé feszülten telt a délelőtt, főleg azután lett feszült a tempó, hogy realizáltam, már a fodrászom és a sminkesem is rám vár, mert egy órás csúszásban voltunk. Ezek után kezdődött az az őrület -az időhiány miatt-, amit egy menyasszonynak sem kívánok. Emlékszem, készülődés közben megcsörrent a telefonom, a vőlegényem volt az. Hirtelen a legrosszabb változat futott át az agyamon, hiszen ő már rég elindult a templomba amikor nekem még csak a sminkem készült. Felvettem a telefont, és akkor közölte velem azt, amire szintén nem számítottam: “A pap azt üzeni, hogy ha nem érsz ide 5-ig, bezárja a templomot és nem lesz esküvő.” Innentől már csak arra emlékszem, hogy egyszerre hárman forogtak körülöttem: Józsi a fodrászom hihetetlen türelemmel tűzte be a hajamba a fátylat, miközben az egyik koszorúslányom a jobb szandálomat kapcsolta be, a legjobb barátom a bal oldali szandálomat próbálta a lábamra igazgatni, én mindeközben az ékszereimet varázsoltam magamra. Ezután futás a kocsiig, ötvennel száguldozás a murvás földúton, csak úgy porzott utánunk az út. Majd lihegve beestem a templomba, ekkor jutott eszembe, hogy a ruhám szépséges szatén övét elfelejtettem magamra kötni. Egyszóval ennyit a harmonikus, ráhangolódós készülődésről. Nagyon sokáig zavart, hogy nekem nem voltak meg azok a meghitt készülődős pillanatok, amikor van egy pár perce az ember lányának ráhangolódni és átgondolni, hogy milyen fontos lépést készül megtenni. Sokat rágódtam rajta, de mindannyiszor arra jutottam, hogy semmit sem csinálnék másképp. Ma már inkább nevetek ezen a sztorin, hiszen egyedi, megismételhetetlen és a miénk.

Az este egyik legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor is az apósom, a megható beszéde után (amire előtte napokig készült <3)   elnézést kért Viktortól és tőlem, mind a 42 vendég előtt és köszönetet mondott azért, hogy ilyen szép esküvőt szerveztünk. Elmagyarázta, hogy mennyire nem értette miért is kell ennyi kacat egy esküvőre, de addigra minden összeállt. Ekkor az én szemem is könnyes lett.:)  Tudniillik, ő volt az aki az esküvőt megelőző napon, az  Etyek-Budapest távot 6x !!! tette meg, hogy segítsen nekünk lecipelni a dekorhoz az összes kelléket. Érthető is volt, amikor a nap végén már szörnyen kimerülve, kicsit morcosan vágott neki az utolsó fordulónak a menyasszonyi ruhámmal. Hát ilyen csodás emberek vesznek engem körbe.:)

Azóta pedig, mint azt már ti is tudjátok, teljesen beszippantott ez a világ: virágkötői végzettséget szerezve magam is esküvőket dekorálok. Küldetésemnek érzem, hogy segítsek nektek életetek egyik legszebb, legjobb napját ünnepivé és még egy kicsit boldogabbá tenni… És talán megkímélni egy olyan telefonhívástól amilyet én kaptam. 😉

És most jöjjenek a képek.

Képek: Muray Gábor

Helyszín: Rókusfalvy Birtok

Smink: Kránicz Zsuzsi

Haj: Füstös József

Zene: Dj Newtone

Ceremóniamester: Gajdos Tamás

Torta, desszertasztal: Mennyekbe Cukrászda, Daubner, saját készítésű madeleine

Dekor:  mi 🙂